Árpád népe, hej!

Oltyán József oj@hirosindex.hu - Hírös.index Hírös.index 2008.08.11. 07:26:00

Kunszentmiklós beírta magát a legújabb kori magyar történelem fontos helyszínei közé, a település melletti Bösztörpusztán tartott II Kurultaj által - talán ennyi, ami az egész háromnapos rendezvény legfontosabb üzenete maradhat.

h i r d e t é s

Mert ilyetén rendezvénynek ugyebár se seri, se száma kishazánkban, csakhogy…vagy elmennek a magyarkodó rendezvények a napi politikai célok támogatása felé, vagy egyszerűen a szervezők a megjelenteket, mint fogyasztói társadalmat veszik célba és csak álca a magyaros múltat idéző programtár, vagy ezek ötvözete fedezhető fel, ami miatt a látogatók maradnak el.

Ismeretesek azok a ma bimbózó politikai pártok, akik valamilyen múltbéli elődeink örököseinek tekintik önmagukat és ezen a jogcímen a mában próbálnak napi politikai tőkét kovácsolni. (Már ha ismerősek a Jobbik, vagy a Magyar Gárda elnevezések?) No, ezek a szervezetek sem kaptak helyet a II Kurultaj-on, mint ahogyan érdemben egyetlen ma regnáló politikai szervezet sem kapott megjelenési lehetőséget.

Sőt a három nap leforgása alatt, leginkább Bődi Szabolcs Kunszentmiklós polgármestere volt, aki a házigazdai szerepet felvállalta, miközben legendává növekedett, hogy „amikor a rendezőség megkereste a kunszentmiklósi önkormányzatot, ott egyből zöld utat kapott a kezdeményezésük”. A három nap alatt láthatóan igazán nem az volt a fontos, hogy miért, kinek a közvetlen szervezésében, közreműködésében lettek megszervezve a programok így a média előtt is titok, hogy kinek jár a babér.

Mert ha egy rendezvényért babért lehetne osztani, akkor most a Barantásoknak akkora babér járna, amit talán egy vadmagyar harcos se tudna elcipelni egyedül. A járandóság oka szinte felsorolhatatlan, mert a II. Kurultaj-at a médiában szokásos: volt ez is, meg az is módszerekkel képtelenség összefoglalni. Egyszerű lenne azt mondani, hogy a két és fél nap alatt volt 250 program, számtalan valóban magyar kézműves termékét csodálhattuk meg az ostorok, az íjjak, a különböző díszek kirakodóvásárán, ahová nem engedtek műanyagosokat és ilyen rendezvényeken ismerős bóvlisokat. Vagy azt is elmondhatjuk, volt legalább harmincezer látogató, azon a cirka 70 hektáros területen ahol megrendezésre került a II. Kurultáj… - de ez így nem lenne igaz, mert tekintetbe véve, hogy mennyi látogató volt, mennyi program a leginkább az jellemzi, mind a rendezőséget, mind a látogatókat, hogy itt egyszerűen nem volt szemét!!! Pedig ha lett volna, azt a pusztai szél messze viszi.

Mint ahogyan máris messze vitte a pusztai szél azt a legendát, miszerint a szervezők nulla forintból indultak neki a szervezésnek, majd 12 milliós költségvetésből létrehoztak egy cirka 120-140 millió forintba kerülő fesztivált úgy, hogy nem túlzás azt állítani a II. Kurultaj-ról, hogy 2008 legjelentősebb, legemelkedettebb rendezvénye volt Magyarországnak. Ezek után logikus a kérdés, hogy ha lehet és van egy Kurultaj-unk, akkor minek ide nemzeti vágta és a többi ostoba erőszakos fesztivál?

Érdekes kritika

Az első napon minden magát valamire tartó látogató megfogalmazta, hogy alul lett tervezve az étkeztetés, hiszen a kifőzdék előtt kígyózó 20-30 méteres sorok alapján egyszerű és könnyed volt ez a megállapítás, és csak a harmadik napon a szikár barantás „biztonságiakat” figyelve döbbentem rá, hogy csodát, csak hozzá vagyunk szokva, hogy ha fesztivál van, akkor háromszor annyit ennénk, mint egyébként. És amikor a két barantás egymással megbeszélte délután háromkor, hogy kora reggel ettek egy-egy szelet kenyeret, majd kacagtak egy nagyot, szégyelltem el magam a korábbi megállapításom miatt. Hiába hozzá vagyunk szokva, hogy kaja, pia… az érték meg sehol.

… és a sok egyáltalán nem általános részlet, mint például a tömegével előkerült pénztárca, telefon, ostor (!) mellett a legmellbevágóbb az volt, hogy érdemi hangosítás nélkül egymás után énekelte több ezer ember, mind a magyar, mind a székely himnuszt, úgy, hogy a küzdőtér lelátóinak a végén ülők éneke késleltetve verődött vissza a tribünről…

Erről a törzsi gyűlésről elmondható, hogy mindenkinek örömet okozott, hiszen ha egy delegációt ekkora (a Hírösindex által sosem látott szeretettel) fogadnak, miközben az állami szinten nem sikerült túl jól a protokoll, akkor bizonyára egy életre meghatározó ismeretségek, barátságok forrása lett a II. Kurultaj, viszont nekünk magyaroknak pedig egy pillanatra alkalmat adott a gyűlés, hogy elgondolkodhassunk, hogy miért, mitől és mindek vagyunk mi egyáltalán magyarok?